|
2018-10-03 11:41:43, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Várnai Zseni: ANYÁM AZ ŐSZBEN
Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.
Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.
Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.
Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.
Deres fejét az ősz belengi,
látom őt lassan ködbeveszni,
belehullni az öröklétbe,
időtlen, nagy végtelenségbe.
Termő porából élet érik,
aranyszíve a napban fénylik,
így él majd ő gyümölcsben, fában,
elmúlhatatlan anyaságban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
Címkék: elmúlhatatlan, zsugorították, végtelenségbe, megszedetten, szenvedések, szüretelten, ködbeveszni, gyümölcsben, gyümölcsfa, anyaságban, gyümölcsei, belehullni, elmúlásnak, aranyszíve, öröklétbe, munkában, panaszló, szépnek, pompázó, magában, leértek, hajlott, ruhában, kicsire, belengi, anyámat, időtlen, fénylik, kopárra, porából, remegni, hajlik, várnai, földre, lassan, napban, háta hajlott, szeme árkos, anyámat élni, késő őszben, hosszú télnek, napban fénylik, Várnai Zseni, ANYÁM AZ ŐSZBEN,
|
|
Offline
